Művészete

Tanulóévei alatt Krétán a bizánci stílusú ikonfestészetet művelte, s ezután művészetének tökéletesítése céljából Velencébe utazott, de nem feledkezett meg gyökereiről. Egész munkássága alatt fennmaradtak képein a bizánci eredetű stílusjegyek, mint pl. a többször megfestett Veronika kendője című képén, vagy az Apostol-sorozatok képein. A bizánci hatást tükrözik festményein az előre elképzelt ideákból kiinduló formák, a természetes fény nélküli, finoman tompuló kolorit és a kompozíciók rituális jellege. Egyáltalán nem törekedett a távlat érzékeltetésére, elsődlegesen az alakok körvonalaira helyezte a hangsúlyt.

A korai években festette a Modena- vagy Este-triptichont, amely hat képből áll és legszebb darabja a Sínai-hegy látképe, amely az ifjú Theotokopulos tájképfestői képességeiről ad számot. Első szignált képét, Assisi Szent Ferenc stigmatizációját 1560 körül festette és erősen érződik rajta Tiziano hatása. De Velencében nemcsak Tiziano, hanem a manierista Paolo Veronese, Bassano és Tintoretto is hatott rá. A manierista festők munkáinak megismerésével stílusa elegáns lett, kecses, mesterkélt és magasztos. Veronesétől néhány különleges színt tanult el, Bassanótól kompozíciós sémákat, Tintorettótól a ritmikus drámaiságot, a kompozíció szakaszokra bontását, a drámai színek használatát.

Bár nem szerette Michelangelót, római tartózkodása alatt nem tudta kivonni magát a hatása alól, képein a nagymester manierizmusát vegyítette a velencei iskola könnyedségével. Spanyolországba tartó utazása közben készítette az első, valóban theotokopulosi portrét Vincenzo Aganasi máltai lovagról, amelyet a kompozíció eredetisége, a színek egyedi használata emel az addig készített arcképek fölé. Spanyolországban első jelentős munkája a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése. Erre az oltárra festette egyik legismertebb képét, az Expoliót, amely Krisztust ábrázolja abban a pillanatban, amikor keresztre feszítése előtt megfosztják ruháitól. A kép újszerűsége kompozíciójában rejlik, amely szinte bevezeti a nézőt a festmény terébe.

Toledóban sok portrét készített barátairól, ismerőseiről, s ezek az arcképek Frans Halsot előlegezik széles, könnyed, lendületes ecsetvonásaikkal, szürkés és okker színeikkel. Sok megbízást kapott az egyháztól. Bibliai tárgyú képein az alakok megnyújtásával a szenteket fenségességgel ruházta fel. Ennek az egyik legszebb példája a Szeplőtelen fogantatás című kép, amelyen a perspektíva szabályaitól független, forgószélszerű kompozíció közepén áll Mária valószerűtlenül megnyúlt alakja. Festményein fekete kontraszttal tette élesebbé és ragyogóbbá a színeket, hogy hasonlítsanak a templomok üvegablakaira, mint a pradói Pásztorok imádása című képén, amelyet saját sírjára szánt.

A Laokoón mellett utolsó éveinek legjelentősebb alkotása Az ötödik pecsét feltörése, amely Szent János apostol látomását kelti életre a Jelenések könyve alapján. Ez a különös, felkavaró kép a művész halála miatt befejezetlen maradt. Ezek a vibráló, nyugtalan festmények jelentették Theotokopulos életművének összegzését, művészi végrendeletét.